Abschlusserklärung - ungarisch

A Zentralkomitee der deutschen Katholiken (ZdK) és a Semaines Sociales de France (SSF) meghívására 20 európai országból közel 100 személyiség vett részt a Berlini Katolikus Akadémián 2002. február 28 és március 2 között megrendezett kollokviumon, amely Európa jövõjével kapcsolatban a keresztények társadalmi felelõsségével foglalkozott.

A résztvevõk munkacsoportot hoztak létre, amelynek feladata elõkészíteni egy 2004 õszén megrendezendõ nagyszabású Európa-találkozót. Ez a terv mindenki számára nyitott, aki meg van gyõzõdve arról, hogy a keresztény örömhírnek korunk nagy kérdéseivel kapcsolatban át kell hatnia az intézményket és a civil társadalom kezdeményezéseit. A kollokvium résztvevõi a következõ állásfoglalást fogadták el.

1. Ma sem veszítették el aktualitásukat azok az okok, amelyek az elmúlt évtizedek során számos keresztényt arra indítottak, hogy Európa egyesüléséhez hozzájáruljanak. A múlthoz hasonlóan a mai folyamatoknak is meg vannak az etikai és spirituális dimenziói:

- minden egyes ember méltóságának tisztelete;

- megbocsájtás és kiengesztelõdés;

- a nagyobb tagországok felszólítása arra, hogy akaratukat ne erõltessék rá a kisebbekre;

- a gazdagabbaknak a szegényebbekkel vállalt szolidaritása;

- a Krisztus szeretete által fémjelzett emberkép, amely az európai tudatnak erõs szociális profilt kölcsönzött.

A ZdK és a SSF elnökei által 2000 májusában nyilvánosságra hozott „Nyilatkozat az európai tudatért“ bemutatta ezeket a dimenziókat, amelyhez a kollokvium ezennel csatlakozik.

2. Az Európai Únió ma egyidejûleg két kihívással szemben áll válaszúton: az egyik az elmélyítés, a másik a bõvítés kihívása. Mindkettõ ugyanazt a reményt tartalmazza, jóllehet általában egymás ellentéteiként mutatják be õket. Az a reményünk, hogy országaink között sikerül létrehozni egy olyan, az államoknak és a nemzeteknek megfelelõ föderatív struktúrával rendelkezõ politikai közösséget, amely biztosítja az egyenjogú partneri viszonyokat. Az ilyen európai föderációnak, amely a szolidaritás és a szubszidiaritás elveire épít, és tisztelettel elfogadja a tagországok politikai történetének, hagyománainak és kultúráinak különbözõségeit, mind küldetése, mind földrajzi
kiterjedése és politikai berendezkedése vonatkozásában szükségszerûen fejlõdõképesnek kell maradnia. Ugyanakkor nélkülözhetetlen feladat meghatározni ennek alapjait egyfajta nyitott és flexibilis európai alkotmányban.

3. Ezért üdvözöljük az Európai Konvent összehívását és azt, hogy ennek munkája nyitott a tagországok és a csatlakozó országok civil társadalmának minden kezdeményezésére és szervezete számára. Ebben részt kívánunk venni saját elemzéseinkkel és javaslatainkkal. Európa
bõvítéséhez azzal is hozzá kívánunk járulni, hogy alkalmat adunk a földrészünkön élõ katolikus, protestáns, anglikán és ortodox hagyományok találkozására. Az egyházak vezetõségei közötti szükséges tárgyalások mellett, itt az ideje annak, hogy a hívõk közötti párbeszéd is elmélyüljön, mert õk hordozzák kultúrájuk gazdagságát. Egy olyan Európa számára, amely több akar lenni gazdasági vagy piaci projektnél, nélkülözhetetlen az egyházak és a vallások közötti dialógus.

4. Keresztény emberekként nem tehetjük ölbe kezünket az egyesült, békés és gazdag Európában, miközben a világ ketté van szakítva, fegyveres konfliktusokkal terhelt és a nyomorral küszködik. Szembe akarunk szállni annak veszélyével, hogy a saját történelmében kifáradt Európa
visszahúzódjék magába és megelégedjék azzal, hogy szellemiségének kincsei között kipihenje magát. Éppen ellenkezõleg, Európának felelõsen síkra kell szállnia az emberbarát globalizációért, az értékek hordozta új világért, a személyes szabadság biztosításáért, amelybe beletartozik a
vallásszabadság is, támogatnia kell a tartós növekedést valamint a kormányzás és a nemzetközi kapcsolatok modern formáit. Európának az erõszakkal és a legszegényebbek háttérbeszorításával szemben a dialógust és a kompromusszumot kell állítania. Európa polgárainak vállalniuk kell e felelõsség politikai és anyagi költségeit. Hiszen az 50 éves európai egyesülési folyamat központi magva a szolidaritás, amely a keresztények számára a felebaráti szeretetben és hitünk egyetemességében gyökeredzik.

Berlin, 2002. március 2.